Ön itt van: Blog


A balanitis és a posthitis betegségek általában együtt fordulnak elő, hazánkban ritka az elkülönített megjelenésük. Balanitisnek nevezzük a hímvessző makkjának (glans penis) gyulladását. A posthitis a hímvessző fitymájának (praeputium) lobos megbetegedését jelöli. Balanoposthitis esetén mindkét terület érintett. Míg teljesen körülmetélt egyéneken a fityma hiánya miatt posthitis nem alakulhat ki, akik nincsenek körülmetélve azoknál az esetek nagy többségében balanoposthitis lép fel, különálló gyulladás csak speciális esetekre korlátozódik.



A merevedési zavar, potenciazavar (erektilis diszfunkció) hátterében szív- és érrendszeri betegség is állhat. Az erektilis diszfunkció első tünetként, a jellegzetes szívpanaszok nélkül is figyelemfelkeltő. Az esetek nagy százalékában a kardiovaszkuláris panaszok jelentkezése előtt már két évvel jelezheti az alapbetegséget.



A szexuális együttlét valódi célja a magömlés, más néven ejakuláció. Kevesen tudják, hogy a mellékhere az ürített ondómennyiség kevesebb, mint 10%-át adja, a többi az ondóhólyag és a prosztata szekrétuma. Előbbi a hímivarsejtek mozgási energiáját fenntartó táplálékot adja, és védi a hímivarsejteket a hüvelyben, utóbbi pedig a cervixnyák áthatolásában segíti a hímivarsejteket. Az ejakuláció bár a központi idegrendszer által szabályozott mechanizmus, gerincvelő sérült pácienseknél is kiváltható a magömlés megfelelő stimulációval. 



A Peyronie betegség a férfiak egy – szerencsére ritka – kórképe, mely a hímvessző merevedési képességében okozhat súlyos károsodást. Az erekció során a hímvessző háti részében található páros barlangos testet borító kötőszövetes burok (a tunica albuginea) megnyúlik, megnövelve ez által a hímvessző térfogatát. Ehhez elengedhetetlen a tunica albuginea megfelelő rugalmassága. Peyronie betegség esetén ebben a kötőszövetes burokban a rugalmas rostok száma jelentősen csökken, helyüket fibrin és kollagén veszi át, melyek környezetében mész rakódik le. Ily módon alakulnak ki a betegséget későbbi stádiumban jellemző a porckemény plakkok, melyek a barlangos testek elaszticitását korlátozza. Ezért jelenik meg a kórkép legjellemezőbb tünete, a hímvessző görbülete, mivel az adott oldalon a tunica albuginea nem képes kitágulni az ellenoldali barlangos testtel szemben.